Felteszem a kendőt, de nem látok senkit, hiába írom a sorokat… mégis hova kiáltok?  Nem látok se jobbra, se balra – érzetből csinálom. Összegyűjtenék mindent, mi szép – új világot teremtenék. De ki az aki, nincs megbékélve a környezetével? Változtassuk meg az életet, hozzunk békét és felhőtlen…

Csupa boldog emberi lényt látok, ki nincs tudatában saját boldogságának. Csupa fényt látok, mely alászáll ebbe a sűrű világba, hogy megtapasztalja önmaga létezését, hogy végre értelmébe zárja származását, törékeny létét, megnyilvánulatlan kifejeződését. Csak nyugalmat látok és békés létezést,…

Talán nem is tudjuk, hogy mennyi dolgot vetünk el, utasítunk kellő távolságra magunktól; a körülöttünk lévő világ zavarait kívül hagyva menekülünk szobánk, biztonságunk legtávolabbi sarkaiba. Magunkra rántunk hangos elfoglaltságokat, elszeparált álmokat, ideiglenes hobbikat, vastag takarók alá bújva…

A provokáció olyan, mint egy bot… amivel megpiszkáljuk a másikat, próbáljuk felkaparni a letapadt viselkedést, életet. A penge élességű szavak dárdára tűzése, belekérdezése, feszegetése a halott szöveteknek, megtapadt állapotnak, vértelen testrészeknek – inkább nógatás és lepel emelgetés,…

Ha elhiszem, hogy nem nyílik meg a föld, hogy valami megtart… hogy minden, mi körülvesz maga az értelem és jóság, hogy minden engem szolgál; nem vonok kétségbe se jót se rosszat, bármi is az, mi ellenem ágál, mindegy, hogy mi áll velem szemben – jöhet bármilyen megpróbáltatás. A lecsendesedett…