… hosszas előkészületek, várakozás és remények… emlékek egy régi ölelésről, szerelmes kiteljesedésről, mely elég vágyat korbácsolt ahhoz, hogy útra keljek, és megkeressem újra… és újra az elvesztettet. Olyan érzés, mint amikor megérkezel egy találkára, a várva várt ácsorgásba… szíved zakatolásába….…

Innen tudósítok a kettősség világából, hogy a kimondhatatlannak értelmezést találjak, hogy a Lényeg hiányát leírhassam. Hogyan is hiányozhatna, amiről nem tudunk… pedig hiányzik, ugyanis keressük szüntelen. Útkeresések, spirituális éhségek róják le nap, mint nap kegyeletüket a felismerésért, hogy -…

Az elengedés során kitisztult érzelmi csatornák már nem kérnek több táplálékot – megsemmisülnek és elenyésznek. Elérni a végső szabadságot, mikor már nem kísért a bánat, sem vágyódás más felé, mert magát a természetét értem és látom, úgy csupaszon, ahogy elvon mindig attól, ami éppen a kezem ügyébe…

Nem vagyok csendes. Itt vagyok! Ettől jobban már nem is lehetek jelen, minthogy melletted ülök, de ha megkérded, miért vagyok halk, hát azt válaszolom – te nem hallod! …oly nagy a távolság benned. Nem vagyok csendes. Nyugodt vagyok! Innen figyellek messziről, vagy közelről – te határozod meg…

Először vágyakozunk a csend után, aztán teremtjük. Elszigetelődünk, elvonulásokra járunk, meditálunk, aztán csak mosolyogva hallgatunk, passzívvá válunk és kiválasztunk az életből egy-két mozzanatot, amihez ragaszkodunk. Elengedésről beszélgetünk, talán el is engedünk és az elménk csendjét…