Az ember egy Hatalmas Lény. Egy mindent átható jelenség, mely fényből és hullámok által keltett mozgásból áll. Olyannyira határtalan, hogy köpenyén a Nap is átdereng. Mintha általa lenne értelme mindennek, ami valaha keletkezett, mert világunkban ő az egyetlen, aki a Nagy Szívet ismeri. Nem lehet megtalálni, ha netán keresnéd, csak érezni lehet és ráhangolódni. Olyasmi érzés, mint amikor fel-felcsendül egy nagyon halk melódia, amit háttérbe szorít sok zajt keltő csatorna.

Amikor határtalanná váltál és teljesen kiterjesztetted magad a Láthatatlanba, nyugodt létezésedbe hirtelen és váratlanul beáramlik a megosztottság világa és megsemmisít. Mintha a világokon belül minden világ rád omlana és összeomlana benned, mint egy óriási kártyavár. Miután megsemmisültél, mi történik? Világod összeomlik, és nagy fájdalom vesz körül. Azoknak a dolgoknak az összetört szilánkjai közt üldögélsz, melyeket valaha ismertél és melyekben valaha hittél. A te veszteséged és fájdalmad a Hatalmas Lény fájdalma, melynek mindannyian részei vagyunk. Ugyanúgy, mint a hidegben ücsörgő hajléktalan elhagyatottsága vagy a lélekben rejtőző gyermeki-én sértettsége.