Csupa boldog emberi lényt látok, ki nincs tudatában saját boldogságának. Csupa fényt látok, mely alászáll ebbe a sűrű világba, hogy megtapasztalja önmaga létezését, hogy végre értelmébe zárja származását, törékeny létét, megnyilvánulatlan kifejeződését. Csak nyugalmat látok és békés létezést, észrevétlen pihegést, mely könnyedségből és mámorító csillanásból ered. Egyszerűen nem létezik abban a formában, ahol megragadni szeretnénk, mert nemhogy formája nincs, de még a ráirányított gondolat is eltünteti.

A világunk tömör látásba sűrűsödött, hogy a jelenések feltűnhessenek, megnyilvánulhassanak, hogy díszletei legyenek a rengeteg emberi történetnek, drámának és dramaturgiának, melyet a gondolat teremtett. A gondolatok füzérei csak a folyamatosság illúziójában élhetik hömpölygő életüket, mindent átszőve, hogy a szabad lélegzés is csak a behunyt szem mögött jöhessen létre. Egy észrevétlen pillantás, ne keresd, mert nem kereshető… ugyanis nincsen. Nincs formája, sem ideje, sem kiterjedt megnyilatkozása – egy mindent elnyelő és születésre serkentő villanás. Vékony határ, melynek nincsenek szélei, csak az érzékelés váltása mutatja meg visszamenőleg létét.

Innen származol, erről a vonal nélküli határon túlról, ami mozgat és inspirál, örömön és bánaton visz át, ami betegségbe taszít és meggyógyít, láttat és értet, mutat és tapasztaltat téged, mint átmeneti létezőt, egy sorszámot húzott érkezőt, egy káprázatba csavart értelmezőt, egy eltévedt keresőt.

Engedd, hogy az életed, ideiglenes ittléted átvezessen mindazon, amit tapasztalni szeretnél és bármi is történik veled – hidd el! Boldog vagy!