Talán nem is tudjuk, hogy mennyi dolgot vetünk el, utasítunk kellő távolságra magunktól; a körülöttünk lévő világ zavarait kívül hagyva menekülünk szobánk, biztonságunk legtávolabbi sarkaiba. Magunkra rántunk hangos elfoglaltságokat, elszeparált álmokat, ideiglenes hobbikat, vastag takarók alá bújva…

A provokáció olyan, mint egy bot… amivel megpiszkáljuk a másikat, próbáljuk felkaparni a letapadt viselkedést, életet. A penge élességű szavak dárdára tűzése, belekérdezése, feszegetése a halott szöveteknek, megtapadt állapotnak, vértelen testrészeknek – inkább nógatás és lepel emelgetés,…

Ha elhiszem, hogy nem nyílik meg a föld, hogy valami megtart… hogy minden, mi körülvesz maga az értelem és jóság, hogy minden engem szolgál; nem vonok kétségbe se jót se rosszat, bármi is az, mi ellenem ágál, mindegy, hogy mi áll velem szemben – jöhet bármilyen megpróbáltatás. A lecsendesedett…

Árnyékvilágunk, saját gondolatainkkal felruházott démonitásunk… az ember része, mely mellénk szegődött…  a világ része. Közösségük egymásba fonódásuk, azonos rezgésük, érzet felismerésük egymáshoz vonja őket, és legyőzhetetlenségük rejlik ebben a kötelékben. Valódi ártó erejük a láthatatlanságban…