Keressük életünk értelmét, lényünk helyét, mert tenni szándékozunk, bármit csak lényegeset, holott a lényeg mi magunk vagyunk. Létezésünkkel tudunk adni és kapni, és az apró hétköznapi mozdulatokban már kapcsolódhatunk egy magasabb szintű teremtéshez. 

Gördülékennyé tenni mindennapjainkat tudatosságunkkal lehet, hogy az Egész szempontjából nincs kicsi vagy nagy. Ha megértés övezi az apró láthatatlan érzéseket, úgy vonzza magához a nagyobbakat. Bekerülve egy forgatagba, lesznek hétköznapi megmérettetéseink egyre nagyobbak. Állást foglalni önmagunk felett, egy idea céllal megfogalmazott hovatartozás, melyet tudni kell kimondani. Egy alapgondolat és sugallat, melyet beengedve kezdhetjük meg sorsunkat. De ne várjunk túl nagy erőfeszítéseket, hiszen az, ami nagyban zajlik, kicsiben ugyanaz.

Bármit teszünk az érzéseinken keresztül hat, hiszen nem történik semmi csak az érzés. Eltűnik a mozdulat, de maga a cél is… nincs gondolat, csak emlék és a keletkezett érzelem. Ha az, amit teszel üres és nem érzel semmit – halott vagy. Addig finomítsd tetteidet, míg érzéssé nem teszed… a letisztult érzelemmé, szív-szenvedéllyé – még ha keserű is az. Nem tartható meg a köré szőtt történet, legyen az szerelem vagy ragaszkodás – elillan minden, csak a szívben keletkezett születés marad. Arany erekkel átjárt kis izomköteg, melynek minden dobbanása másért eped, de hangja eljut a fülbe és gondolattá lesz, áhítattal szőtt szalagokká, melyek körbefonva rántanak magukkal, hogy megjelenésük ne maradjon észrevétlen. Engedd áramlásukat, múló táncukat és értsd meg a bennük lakozó eredőt, a mindent teremtőt – magadat. Hisz benned zajlik ez a folyamat, csak te vagy rá képes… Ember, csak te értheted.

Ahogy téged érintenek meg… a szíveknél keletkezett szenvedélyek, úgy szólíts meg te is minden hozzád forduló teremtményt. Lásd meg a növények ég felé forduló virágát, a körülötted repkedő rovarok nászát, de ugyanígy tégy, ha gyógyítasz… érezd a sejtek súrlódását vagy könnyed pulzálását. Érezd meg egy szerv beszédét, sugárzását, hogy milyen érzésekkel beszél. Szólítsd meg és vigasztald, simítsd el viszontagságait… és máris része vagy.

Érzékenységünk az élet felé határoz meg bennünket és utunkat. Az életet élni tárt karokkal lehet, hogy bármi is szaladjon bele ölelésünkbe - viseljük azt. A velünk történt események mutatják meg, hogy merre lépjünk, kikké váljunk... örök tanítványok maradunk, vagy ébredező mesterek vagyunk, szolgáljunk vagy csak legyünk.