… talán tehetünk, talán léphetünk, dönthetünk. Úgy érezzük, rostálhatunk, szelektálhatunk, hitet kaphatunk, hitelt adhatunk… választhatunk.

De hogyan és miként, milyen erő rejlik a kezekben és fejekben, mit érez, és mit gondol, aki egy játszmában tombol. Leszűkített harctér jóra és rosszra, hamisra és igazra, ki vagy és mi vagy igazságosztókra. Szereplők és statiszták, láthatatlan dramaturgiák… de érzem, ahogy elillan a lényeg. Hirtelen elengedtük a kezünket, befulladt a sok szeretet osztás, mindent, ami globális és már abnormálisan szentimentális, spirituális… beépült a színpadi deszkák erezetébe. Lábak sietnek hol jobbra, hol balra… mintha bármit is számítana, merre vagyok arccal, hát nézek inkább befelé és remélek, hogy a bennem élő káoszt van esélyem rendbe rakni, és felemelt fejjel egy helyben maradni. Érezni létem itt és most-ját, megvalósult csinnadrattáját, önteremtésem mágiáját.

… talán tehetünk, talán léphetünk, dönthetünk… inkább fogjuk meg újra egymás kezét és játszunk megint ébredezőst, hangtál veregetőst… kevésbé ártalmas, ha inkább fénylények vagyunk újra, szeretetből összegyúrva. Csak ezt a hideg ólmot ne! …senkit se bántsunk meg!