Vörös Mária

Két világ határán lépkedni...

Két világ határán lépkedni...

... soha nincs kész

2017. július 25. - Vörös Mari

Az ember teljességre törekszik, hogy elindulásával elérje célját. Millió megfogalmazása van az élet értelmének, de talán ha csak egy hosszú utat látunk és csak annyi a távunk, mit ma megtehetünk, hogy a következő pihenőig elérhetünk. Lehet-e elégedettség bennünk, ha nem látjuk a táv végét, ha csak…

Tovább

Minden, ami elfér egy táskában...

Végig nézni magamon, ilyen-olyan alkatomon… már régen túlfut az elképzelés, hogy mivel is azonosítsam lényemet, levegővételemet. Már túl vagyok azon, hogy az érzelmekről beszéljek, mint viharvert fák sűrűjéről, már az is sikerül, hogy tovább rugaszkodva magam mögött hagyom, és nem lépek be hívogató…

Tovább

Születés előtti pillanatok

A születésnapunk előtti napon már érezhetővé válik az akkori idők lélekkészülődése, ott van, mint emlékcsoportosulás egy olyan megnyilvánulásban, amely tisztább mindannál, amilyenné az ember élete folyamán válik. Hogy hogyan válhat ez megtapasztalhatóvá? Nem tudom… csak úgy kaptam – ajándékba talán,…

Tovább

Lépre csalni magamat

Nem rejtőzködően kémlelő és tenyérdörzsölően várakozó – csak figyelő. Egy tanúja vagyok a cselekménynek, bármilyen fejleménynek, és ezt a páholyt addig nem hagyom el, amíg úgy nem érzem, hogy ismerem. Személyem formába öntött  tüneménye belecsöppen egy helyzet közepébe, a maga módján megnyilvánul,…

Tovább
süti beállítások módosítása