Van egy létélmény, mely olyan, mint a ránctalan terítő, melyen, ha végighúzod a kezed, nem akad bele semmibe, mert finom selyme áthatol mindenen. Az akadály nélküli állapot érzése, az oldottság és gördülékenység üres felszíne. Olyan terület, melybe nem bonyolódhat bele gondolat, sem ítélet… nem hogy érzelem, egyszóval semmi sem, mert túl van azon az életen, amit mi annak művelünk. 

Egy hártya mely puha létező, egy metafizikai értelmezhetőség, mely mindent átszőve alapként van jelen. Mint ahogy egy szoba nem tud saját tartalmáról, így az ember sem értheti, csak ha túllát önmagán, hát ebben rejlik érinthetetlensége. Láthatatlanul tartja egyben a világot és egyensúlyozza ki mindazt, amit vakságunkban a szobába dobálunk, mert ha nem így lenne, az élet naprendszerestül, emberestül elveszne.

… spirituális Kereső! ülj le és ne keress! Amit keresel, az nem egy tőled távoli dolog, sem semmi olyan, ami elvonatkoztatott, nem inspiráló és elméletileg a legkevésbé sem helytálló, és még csak nem is létező, úgy, ahogy te gondolod… Mindenki, aki mozgásban keresi a mozdulatlant és kutatva a láthatatlant, az igazán eltéved, mert csak elgondolásaiban bolyong. Ha ezt elfogadod és feladod az élet új kihívásának vélt folyamatot, ne félj a megállástól, sem a lélek-haláltól, mert ez nyitja meg a kapukat. Nem adhat új felfedezéseket, sem új távlatot életedben, mert ettől csak izgalmas lesz, de eredményes nem, ha így folytatod. Nincs más, csak az, ami már most is van, és ha újdonságra vágysz, tehetsz a keresés helyett bármi mást, ami töltekezéssel jár.

Lerakni megannyi terhet, melyekre úgy tekintünk - általuk létezünk… de rettegünk az üres könnyűségtől, ha nincs mit hordanunk. Elmúlik egy részünk, a mindenségünk, kiről azt hisszük mi vagyunk – és az ébredés pillanatában még falhoz fordulunk.

Mint amikor kirántanak egy meleg takaró alól és a hideg csontodig hatol, na így kell felébredned, majd tovább menned… a lét oly tiszta, hogy szinte metsző, mert lecsupaszít minden köntöst és tesz azzá, aki igazán vagy.

Ha valaki megkérdezné, ki vagyok és mi a nevem, zavarba ejtő lenne feleletem, mert nem érteném, hogy pontosan mit akar, amikor éppen meghatározhatatlanságom hozta el számomra az agyonkeresett választ, azt hiszem így találtam meg újra önmagam. Csak állni és nézni körbe-körbe, mint akit az égből pottyantottak le, azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor a világra jöttem, immáron másodjára. Nem volt elhatározásom, sem gondolatom magamat illetően, nem volt tervem, sem elképzelésem, hogy mit is csinálok éppen, csak azt éreztem, hogy nagyon, de nagyon ráérek. Létem egyenlő volt a papucsom értelmével, mint amit értelmezés nélkül húzok lábamra, úgy éreztem rá személyem hadviselésére, hogy ingereket és szeleket korbácsoljon ahhoz, hogy mozdulatainak tükrében éljek.

Mi ez a végtelen ellenállás, hogy kilépjek ajtómon a nagyvilágba? Megtaláltam a belső csendet, ezt akarom, pedig a gyakorlat jelentősége az, hogy égesd ott, ahonnan visszavágyódnál! Minden helyzetben égesd ezt a belső csendet, gyakorold! Vesd a járókelők elé, érzelmi viharok felé… éld!

Ha a spiritualitás egy csarnok karzata, akkor az élet a ringben zajlik. Két jegy lapul kezemben, hát az egyiket, mondjuk, az életét most beváltom.