Végig nézni magamon, ilyen-olyan alkatomon… már régen túlfut az elképzelés, hogy mivel is azonosítsam lényemet, levegővételemet. Már túl vagyok azon, hogy az érzelmekről beszéljek, mint viharvert fák sűrűjéről, már az is sikerül, hogy tovább rugaszkodva magam mögött hagyom, és nem lépek be hívogató…

A születésnapunk előtti napon már érezhetővé válik az akkori idők lélekkészülődése, ott van, mint emlékcsoportosulás egy olyan megnyilvánulásban, amely tisztább mindannál, amilyenné az ember élete folyamán válik. Hogy hogyan válhat ez megtapasztalhatóvá? Nem tudom… csak úgy kaptam – ajándékba talán,…

Nem rejtőzködően kémlelő és tenyérdörzsölően várakozó – csak figyelő. Egy tanúja vagyok a cselekménynek, bármilyen fejleménynek, és ezt a páholyt addig nem hagyom el, amíg úgy nem érzem, hogy ismerem. Személyem formába öntött  tüneménye belecsöppen egy helyzet közepébe, a maga módján megnyilvánul,…

… egy gondolatot kaptam ajándékba…  A testtől indulok a lélekig, vagy a lélektől kezdem el megérteni a testet. Tolsztoj és Dosztojevszkij két ellentétes megközelítése az ember megismeréséhez.