Szépen lassan a spiritualitás ugyanolyan megszorítássá vált, mint az, ami elől menekülünk általa. A spirituális eredmények láthatatlanok, ezért tévedünk el és gondoljuk, hogy nem jó úton járunk, sőt egyáltalán nem haladunk. Keletkezik egy belső feszültség és a tudattalan önreflexiók ugyanazt a gondolati mintát indítják be, amelyek meghatároznak bennünket.
Nepál… nem kell spirituálisnak lennem ahhoz, hogy lássam a szegénységet, a földrengés okozta károkat, az élet lelassultságát. Nem kell elvontnak lennem ahhoz, hogy lássam máshogy élnek, más a fontos, tán semmi sem az és ez a varázsa. A varázs a bennünk lévő hiányokból növekszik, mert semmi nem tud megérinteni, ha nekem is van belőle. A spirituális meglátások fordítottan érkeznek, mégpedig úgy, hogy áthatnak rajtunk, és ha ebben nem tévedünk el – megláthatjuk.
Már nincs dolgom a szegénységgel. Nincs dolgom egy csomó olyan hatással, amit itt látok. A lét puszta megéléséhez már nem kell mindent feladnom és leraknom, nem kell megszabadulnom és szégyenkeznem sem kell, azért mert van. Egyszerűen mást tanulunk az élettől már. Nekünk Európában már nem kell megküzdenünk egy falat kenyérért, legalábbis az itteni viszonyokhoz képest nem.
Elmerülök egy piaci napsütésben, figyelve az emberi forgatagot. Képzeletemben – ha itt élnék - felülnék egy lépcsőfokra és látnám a koszos lábam, a hajamat kendőbe takarnám, és úgy pihennék. Csak úgy lennék. Feltekintenék egy ablakra, ami az enyém. Az ablak mögött lenne egy pici ágy és minden, ami a létezésemet szolgálná. Gránátalmát ennék és mindenkinek odaköszönnék, mert itt élek és ismerem a helyieket. Nem akarok semmit, csak vagyok… vagyok magamnak, a pillanatnak. Nem emlékszem ebben a jelenben a világ más tájaira, sem az otthoni búzavirágra, mintha idők végezete óta itt ülnék. A lét megragadása számomra könnyű, mert a saját európai helyzetemhez képest lebontó és egyszerű. Az egyetlen kincsem, az egyetlen és a legnagyobb, hogy én TUDOM! hogy Ezt teszem. Tudom, hogy TUDOM, és szépen lassan lebonthatom a felépített életképet, mert nincs már rá szükségem.
