Mint egy halvány pont, melynek felderengett léte és tudomásomra jutott. Egy nehezen megfogható látomás, ahova minden élő tart, de létezése a tudattal válik igazzá. Mondják, hogy az a világ, amit az elme kreál, így a magam elé feszített vászon is csak lebontható, vagy áthúzható. Minden attól válik megtörténté, ha átalakul érzékeléssé, de ha kívül esik az észlelés tartományán, mintha nem is lenne. Amikor egy fa kidől és nem hallja senki csattanását, így néma zuhanása meg sem jelent a világ számára. Ha kiesik egy filmkocka az egész vetítésből, a rendszerre való törekvésünk megadja magát és ostobaságnak véli.

A tudat, hogy létezik az a bizonyos pont - a Semmi keletkezése és ugyanazon ponton történő minden élő elnyelése – vajon az elmém újabb szüleménye?

Úgy határoztam leveszem a kötött sapkát, mit rám húzott a gondoskodás, a valahova tartozás. Azt hittem minden metaforát kimerítettem már a szabadság oltárán, de formálódásom mindig ugyanarra az elgondolásra juttat, hogy nincs olyan. Minden újabb lépcsőfok új felfedezésként adja meg az érzést, hogy életfilmemet tovább fűzhetném, mert nincs vége se eleje, hiszen léte sincs… az egész csak egy gondolat – mégpedig az, hogy - vagyok. A végső ugráshoz ezt a pontot is elengedem, csakhogy szabad legyek, de a beteljesülés a végső megsemmisülés, személyem halála, önként vállalt öngyilkossága, hogy láthassam magam végre annak, hogy mi végre… mert már nem érthető a kérés, hogy ki vagyok igazából, mert azon a lebontott ponton semmivé válok. Képessé lettem mindent elengedni, csak hogy elérjem új felfedezésem, és sugallatával együtt tengethessem életem, mikor nincs igazi tét sem veszteség, csak pillanatnyi lélegzés – az aktuális mozdulatban levés.

Ezen a ponton nem húz már semmi, nem feszíti akaratom elmém eltunyult határait, mert lebontom magamról, mint egy átizzadt fejfedőt, hogy a fejemre tapadt hajamat a hideg felrázhassa.

Akarom ezt a megnyugtató ürességet, a halálnak ezt az érzetét, hogy levehessem súlyát mindannak, amit eddig vállamon tartottam és érezhessem, hogy már korábban is dönthettem volna terheim sorsa felett. Elrugaszkodni és megélni élőlényként ruhába bujtatott kifejezését, hogy minden, ami létező velem együtt – hasztalan.