Ahogy a valóság tükre eltörik, rögtön egy másik valóság keletkezik. Ne tartogasd kezedben, ha már egyszer megrepedt, ne illesztgesd a csorba éleket. Rakosgathatod körbe-körbe, torzzá tette már úgyis mindazt, amit eddig tisztán mutatott. Ne álld útját a továbblépésnek, mert nincs miért maradni, ugyanis tükrök milliárdjai sorakoznak mögötte – ne hidd, hogy csak ez az egy van, amit éppen a kezedben tartasz. A valóság képződése hullámzóan halad tovább a vég nélküli hologramok sorozatán.

Mint egy elvarázsolt kastély, egy hatalmas labirintus, melynek nincs kijárata. Nem indultál el soha, mint ahogy megérkezni sem fogsz, most hogy ezt a tükröt fogod… nem kezdődött el és nem értél el sehova. Ezen a ponton, ahogy ezeket a sorokat olvasod, pusztán ébredésed pillanata, összetörik benned éppen egy világ. Tudd, hogy ez csak egy lélegzetnyi idő, tán még annyi sem, mert mire egy pislantásból újra kinyitod a szemed, már egy új valóság épült fel és észre sem veszed. Nézz egy pillanatra a tükröd mögé… soha nincs vége. Az ember, amit életnek érez – csak egy pillanat.

Egy dolgot tehetsz! Amilyennek látod magadat, azt a színt ölti magára a folyamat. Hangold és színezd kedvedre, semmi másnak nincs értelme. Keresd a jót és a könnyedet, marj bele a kedélyosztó kosárba! Vedd ki a legharsányabbat, a boldogat, és viseld azt!