Legszívesebben rád köszönnék, annyira ismerős vagy… Mintha mindenki egy időben érkezne egy túlzsúfolt szerelvény megélésébe… hiszen ebben a percben nem is számít, hogy merre tartasz, hogy egyáltalán ki hova… mert megáll itt az idő. Csak a felismerésem van rád és rá, szinte látlak, mert ismerlek. Nagyjából egyszerre érkeztünk… Legszívesebben üdvözölnélek, hogy nem ismersz meg? Bárkire nézek ismerősnek élem meg.