Vörös Mária

Két világ határán lépkedni...

Két világ határán lépkedni...

Megadom a lehetőséget, hogy éljetek...

2017. április 26. - Vörös Mari

17904098_1878794682401851_2433902921945882301_n.jpgNapsütés, terített asztal virágokkal, egy csésze tea. Még ki sem nyitottam a szemem, már erre vágytam. Szinte láttam és érintettem az egészet, bennem élt erről a reggeli örömről kialakított kép. Az élet élvezete, sok pillanat folyamatossága halad át rajtam – belemerülök. Élvezem a Nap melegét, a finom ízeket és illatokat. Benne vagyok az élményben és érzem, hogy az élet millió impulzusával járja át érzékeimet, lelkemet. Az élet élménye és boldogsága, mint egy tőlem leválasztott, különálló inger hat rám, amiből gondolatok és érzések születnek – meghatároznak. Szemet hunyok Igazi természetem felett és belemerülök a gondolatból született lényem örömébe. Gondolataim tartanak életben, örülök, ha együtt lehetek ezzel a tünékeny káprázattal, leleplezett emberi létemmel, alkatommal, teát töltő alkarommal. Részletekre bontott összképe egy megnyilvánulásnak. Elkalandozom… mi mind ezt tesszük. A gondolat önmagunkról tesz bennünket különválttá és ezért láthatom én is a virágokkal díszített asztalkát, teáskannát, vagy élvezhetem a Napot, mindazt, ami személyként vagyok… ám, ha az Igazat akarom, akkor egy picit elvonulok.

Napsütés, terített asztal virágokkal, egy csésze tea. Képek bennem, ugyanúgy, mint álmomban. Ez a terített asztal pusztán látásomból ered, a látás tudásából – pusztán belőlem van. Ha behunyom a szemem, akkor is látom, mindez bennem van. Bennem jön létre és bennem semmisül meg. Ez a csodálatos reggeli pillanat általam van. A látott részletek számára én a Látó vagyok, ami semmi más, mint maga a Látás. Látásként én Magam Vagyok… egyedül én Vagyok, és Tudok magamról. Már nem tudok kiemelni, vagy külön látni semmit… már gondolat nélkül tapasztalok. Minél inkább összeszövődik minden, válik morajokká, név nélküli csillanássá, zajlássá, annál inkább közel áll a Tudathoz, mely nem látja a dolgokat. Nem ismeri a világot világként, csak tapasztalja azt.

Minden ember, elkülönült „én” úgy éli az életét, hogy igazából saját halálát keresi, a feloldódást, a leleplezettséget, saját eltűnését, ezt a dimenziók nélküli, „mások” nélküli Tiszta Tudatot.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://vorosmaria.blog.hu/api/trackback/id/tr9812457127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása