Legszívesebben rád köszönnék, annyira ismerős vagy… Mintha mindenki egy időben érkezne egy túlzsúfolt szerelvény megélésébe… hiszen ebben a percben nem is számít, hogy merre tartasz, hogy egyáltalán ki hova… mert megáll itt az idő. Csak a felismerésem van rád és rá, szinte látlak, mert ismerlek.…

                                                 A legnehezebbet akarom mondani - létezz. Ne akarj, mert - tudod magadtól is. Ne küzdj, mert ott vagy magadnak. Ne félj, mert a védelem vagy. Érzed-e a csendet, ami körülvesz engem? Belehallasz-e a mögötte lévő zenébe, apró csilingelésbe… oda,…

Olyan nehezen ébredtem ma reggel, egyre erősebb az észlelésem, ahogy lépek egyik állapotból a másikba, hogy legszívesebben maradtam volna odaát. Az ébredés előtti pillanatok a legtisztábbak, amikor elcsípem a mozdulatot, ahogy egy ajtó bezáródik mögöttem, de a kezem már a másikat nyitja és érkezem.…

Nincs szükség látványra, beteljesült vágyra, szépségre és bőségre, vagy bármilyen okra, ahhoz, hogy megtaláljam. Igazából a keresés szűnik meg és az elvárás, hogy bármi, ami érkezik – tegyen azzá, mikor én már kezdetektől fogva Az vagyok. A kereséssel együtt szűnik meg a kereső, és azt hiszem, hogy…

Ha a látásról leszakadna minden fogalmi értelmezés, meglátná azt, amit keres. Azt hisszük, hogy a fényt kell keresni és a káprázatot, vagy egy magasba nyúló szellemalakot, vagy hirtelen érzékelt villanást, megannyi csillámlást – akkor tévedünk. Bár más, mint ahogy eddig volt, de akkor is csak az…