Olyan nehezen ébredtem ma reggel, egyre erősebb az észlelésem, ahogy lépek egyik állapotból a másikba, hogy legszívesebben maradtam volna odaát. Az ébredés előtti pillanatok a legtisztábbak, amikor elcsípem a mozdulatot, ahogy egy ajtó bezáródik mögöttem, de a kezem már a másikat nyitja és érkezem. Újra és újra megélni, hogy nincs különbség, csak ami itt ebben a dimenzióban nehéz, az pontosan megjelenésének feltétele. Végig élem, ahogy elmém és érzékelésem eluralkodik rajtam és betölt. Még átdobálok magamnak mindenféle mondatot, hogy az érzésekre figyelj, így tudom csak mutatni az irányt, mint ahogyan régen otthon ne felejtsem az uzsonnacsomagot… jóleső és biztonságos üzenetek.

Megfordult megint egy picit biztosabban a bizonytalanban, hogy tapasztalóként, érzetként vagyok jelen egy erős fizikai megnyilvánulásban. Azért nem hagy rést maga után, mert mindenki átszökdösne visszafelé, pedig áldás az itt lét, mint egy kirándulás – élvezd ki hát! Nincsen más csak ez a látásmód arra, hogy ne ott, hanem itt legyél. És egyszerűek az önmagam felé intézett kérdések: Mit szeretnék még megélni? Hogyan képzelem el? Varázskérdések, melyek erősítik bennem a Mindenhatóság teremtő erejét.